Idézet - Királyok csatája

"A törpe fél térdre ereszkedett a király előtt.

- Felség.

- Te? - felelte Joffrey.

- Én - bólintott a törpe -, bár a nagybátyádként és idősebbként udvariasabb köszöntést érdemelnék.

- Azt mondták, hogy meghaltál - szólalt meg a Véreb.

A kis ember a nagy emberre pillantott. Az egyik szeme zöld volt, a másik fekete, s mindkettő

hűvös.

- A királyhoz beszéltem, nem ehhez a korcshoz.

- Én örülök, hogy nem haltál meg! - kiáltotta Myrcella hercegnő.

- Ezt a véleményedet én is osztom, drága gyermekem - Tyrion Sansa felé fordult. - Hölgyem, hadd fejezzem ki sajnálatomat a téged ért veszteségéit. Az istenek valóban kegyetlenek. Sansa nem tudott mit felelni neki. Hogyan sajnálhatja őt a veszteségéért? Talán gúnyolódik rajta? Nem az istenek voltak kegyetlenek, hanem Joffrey.

- Téged is sajnállak a veszteségedért, Joffrey - folytatta a törpe.

- Miféle veszteségért?

- Királyi apád? Nagydarab, harcias ember fekete szakállal: erőltesd meg magad, biztosan eszedbe jut. Ő volt a király előtted."

― George R.R. Martin, Királyok csatája